18. fejezet

Helló! Bocsi a sok kihagyásért, de úgy tűnik, nem nagyon zavart senkit! Na de mindegy!
Itt a folytatás, reméljük tetszik majd, és többen pipáltok! KÖSZI :)



Miután Harry udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtót, illedelmesen, egy mosoly kíséretében megköszöntem a kedves gesztust.
A táj szépsége egyből magával ragadott. Egy gyönyörű tó volt előttünk, ami a helyet még szebbé tette. Az egész helyet a csobogás hangja töltötte be. A tó vizét a holdfény világította meg. Miközben a helyet csodáltam hallottam, ahogy Harry a csomagtartóból pakol ki valamit.
A part egy részét teljesen befedte a nád. Távolabb egy hatalmas, sötét erdő terült el. Nem messze tőlünk egy kis, fehér csónak küzdött a tó sodrása ellen. Ahogy onnan láttam, nem volt túl jó állapotban.
Észre sem vettem, hogy Harry mellette áll, amíg meg nem simította a hátam.
- Ez gyönyörű! - húzódott egy mosoly az arcomra.
- Szerintem is! Gyere, megmutatom a házat - beszélt lelkesen.
 Vele tartottam.
A ház nem volt túl nagy és látszott rajta, hogy az elmúló évek megviselték, de ennek ellenére is barátságosnak tűnt. A halványsárga falak itt-ott kopottak voltak. A ház öregségét az ajtó nyikorgó hangja is bizonyította. A ház belülről rendezett volt, Harry biztos foglalkozott vele mielőtt idejöttük.
-Aranyos ház - vallottam be - sok időt töltöttél itt?
-Szinte minden nyarat, de amint alkalmuk volt rá a szüleim lepasszoltak a nővéremnek - beszélt csöppnyi indulattal a hangjában.
- Ne mondj ilyet, neked legalább volt módod egy normális családban élni. Amióta apa lelépett azóta anya se a régi, teljesen magába fordult, Dave volt a legjobb dolog ami mostanában történt vele, igazán szereti őt! - húzódott egy halvány mosoly az arcomra.
- Ne haragudj! - bánta hogy felhozta a témát.
- Semmi gond, lapozzunk! Mit terveztél? - tettem fel újra a felesleges kérdést.
- Szereted a pezsgőt? - kérdezte, miközben idiótán mosolygott.
- Persze - forgattam meg a szemeimet. Jellemző, le akar itatni.
- Akkor jó! - igazította meg a fürtjeit, majd beletette az üveget egy kosárba. - Hoznád ezt? - nyomott egy pokrócot a kezembe.
Követtem Harry-t, aki a tó mellet találta meg a megfelelő helyet az...éjszakai piknikezéshez. A kosarat a fűbe rakta, majd elvette tőlem a plédet és leterítette.
- Kis korom óta nem piknikeztem - mosolyogtam kellemes időkön.
- Én legutóbb a bandával voltam sátorozni, de többet biztos, hogy nem megyünk- nevetett miközben leültünk a pokrócra.
- Miért? Mi történt? - kíváncsi vagyok a fiúk eszement kalandjaira.
- Elmentünk tűzifát gyűjteni az erdőbe - mesélt, közben előpakolta sz ételt a kosárból - mind visszamentünk a sátorokhoz, csak Niall-ra vártunk, így nem sokkal később keresni kezdtük. Azt hittük a kis nyomi eltévedt, vagy megette egy medve. Egész éjszaka őt kerestük. Hajnalban, mikor már nem bírtuk tovább visszamentünk a táborhelyre, ahol Niall éppen békésen szunyókált. Mind kicseszettül dühösek voltunk, különösen Liam, aki elkezdte a sátort mindenféle szarral dobálni, de Louis kitalálta, hogyan ébresszük fel Mr. Csipkerózsikát. Ír barátunk egy vödör hideg vízre riadt fel.
- Nem vagytok normálisak! -mondtam, majd mindketten nevettünk együtt.
- Végre mosolyogsz, nagyon jól áll - beszélt rekedtes hangján, mialatt pezsgőt töltött mindkettőnknek.
- Van okom rá ha megnevettetsz. Máskor olyan...kiszámíthatatlan vagy, nem értelek.
- Van még időd rá bőven, hogy megérts. És éppen te sem vagy valami nyitott felém - vágott vissza.
- Nem ismerjük még olyan régóta egymást, és egyébként is nehezen barátkozom - próbáltam védekezni.
- Remélem elég közelről meg fogjuk ismerni egymást - felfedte pimasz mosolyát, amit eddig rejtegetett.
- Nem vagyok kíváncsi a hülye szövegedre, szóval teszek neked egy szívességet és erre inkább nem mondok semmit - próbáltam kemény és határozott lenni. Nem övé a világ!!!
- Makacs vagy....mint egy öszvér - cukkolt.
- Ne hasonlíts engem egy állathoz! - nyugodtan mondtam, nem akartam belemenni az idióta játékába.
- Jól van, akkor koccintsunk! - emelte fel a poharát.
Harry tekintetét az enyémbe fúrva kortyolt bele a poharába.
- Mesélj valamit magadról , Emily!
- Mire vagy kíváncsi?
- Mesélj nekem a céljaidról! Mivel szeretnél majd foglalkozni?
-Az oviban hercegnő akartam lenni, vagy tündér - visszagondoltam a felhőtlen éveimre, mikor még apa is velünk volt, hogy milyen boldog voltam, amikor értem jött és ketten elmentünk fagyizni. Anya persze nem tudott róla, ez volt az egyik kis titkunk...- de most egyáltalán nem tudom. Egyenlőre be szeretném fejezni a gimit, hogy utána mit csinálok majd, azt még nem tudom. Anya magazin szerkesztéssel foglalkozik , azt szeretné, hogy én is dolgozzak vele a cégnél. Szívem szerint csak utazgatnék, és járnám a világot.
- És hova mennél, mehetnénk együtt! - ajánlotta.
- Mindig is látni akartam Franciaországot.
- Minden lány arra vágyik, hogy az Eiffel-torony tetején kérjék meg a kezét? Ez annyira béna! - jegyezte meg.
- Nem! ez csak a romantikus, nyálas filmekben van így, amiktől felfordul a gyomrom!
- Jól van, csak ne a holland sajtos szendvicsre öntsd ki a véleményedet!
Harry elnevette magát a fanyar viccén, amitől én is kuncogni kezdtem.
- És neked mik a terveid?
- Az én szüleim is rám akarják erőltetni a munkájukat, hogy még véletlenül se legyünk távolt egymástól. De ezzel már elkéstek. Azt sem tudják, hogy elköltöztem. Én nem szeretném, hogy a gyerekeim nőjenek fel. Gáz lenne.
- Akkor mit szeretnél?
- Énekes szeretnék lenni. Amióta megalapítottuk a srácokkal a bandát, azóta biztos vagyok benne!
- Ez jó ötlet! Szerintem jók vagytok, csak fellépések előtt próbád meg kerülni az alkoholt! - cukkoltam.
A lányok szeretik a nyálas szépfiúkat.
- Te most flörtölsz velem?! Komolyan szépfiúnak neveztél? Furán bókolsz!
- Én nyálas szépfiúnak hívtalak!
- Az mindegy! Egyébként te most kötözködsz velem? És mi az, hogy kerüljem az alkoholt?
- Nem emlékszel, mi történt a múltkor, nem volt a legélvezetesebb program felszedni téged a földről!
- Téged meg alapból felszedni nehéz!
- Mert mire számítottál, hogy pár hülye bóktól egyből az ágyadba ugrok?
- Héj... ez most szíven ütött! - játszotta a sértettet - Én nem arra hajtok! Annyira hihetetlen, hogy csak ismerkedni próbálok? Ha csak ágyba akartalak volna vinni, már rég megtettem volna.
- Pff...abba nekem is lett volna egy-két beleszólásom!....Csak az hihetetlen, hogy velem akarsz ismerkedni.
- Szerintem túl sok gimis sorozatot nézel! És egyébként is, miért olyan nehéz elhinni, hogy van benned valami különleges?
- Az egyetlen különleges bennem, hogy képes vagyok bármikor és bárhol elesni! - motyogtam.
- Gyors vagyok, majd elkaplak! - mosolygott.
- Oké...
Miközben " vitáztunk", Harry előpakolta a szendvicseket.
- Inkább együnk! - nézett rám diadalittasan.
Újra pezsgőt  töltött mindkettőnk poharába. Szendvics evés közben azon vitatkoztunk, hogy a csillagok állásából, milyen formák rajzolódnak ki az égen.
Evés után Harry óvatosan megfogta a kezem és a párt felé húzott.
- Van kedven csónakázni? - suttogta, miközben közelebb húzott magához.
- Ez a csónak nem tűnik valami biztonságosnak - néztem ki Harry hatalmas termete mögül.
- És, mi baj történhet? Legfeljebb elsüllyed a csónak - poénkodott.
- És az nem baj, hogy az úszás tudásom még mindig nem valami biztos? - néztem fel kérdően zöld szemeibe.
- Ne aggódj, legfeljebb most is megmentelek!
- Te tudod, akkor menjünk!
Nagy nehezen beszáltunk a csónakba, messziről sem tűnt biztonságosnak, közelről meg még inkább.
Harry evezett be a tó közepe felé. Őszintén szólva nem is volt rossz kettesben lenni Harry-vel a csillagok alatt. Csak a víz csobogását és a tücskök távoli, halk ciripelését hallottuk. Az egyik legnagyobb félelmem a víz, de most mégis biztonságban érzem magam. Biztonságban érzem magam Harry mellett. Nem tűnt olyannak, mint amilyennek eddig láttam. Csak egy egyszerű fiú volt, nem tűnt önteltnek, mert nem is volt az.
Nem volt az. Csak azt hiszem kifogást kerestem, hogy kerülhessem, hogy véletlen se kerülje azoknak a lányoknak  a csoportjába, akiket átvert a szerelem.
- Min gondolkozol? - mosolyodott el.
-Semmin, csak olyan szép...ez így, olyan nyugodt...
- Mondtam, hogy nem lesz semmi baj!
Addig a pillanatig úgy is tűnt, amíg meg nem éreztem valami hideget a lábamnál.
-Tényleg nincs semmi baj, ha csak az nem, hogy valami nyaldossa a lábam, és biztos hogy nem egy cica!
- Bírom a humorod, de csak léket kaptunk. ...Hát, kievezni már nem tudunk, úgy tűnik úsznunk kell.
Szuper, a biztonság érzetem, egyből semmivé lett. Felálltam, de azzal a lendülettel bele is estem a tóba. Próbáltam visszaemlékezni, hogyan tanított Harry úszni.
- Csak szólok, hogy ez olyan, mintha egy nyálas szerelmes filmben lennénk - kiabálta, majd egyből utánam ugrott.
Harrybe kapaszkodtam, aki a part felé úszott. Úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy kis majom az anyukáján. Harry erősen tartott, még akkor is, amikor már nem kellett volna, mert kiértünk a partra. Hajából a vízcseppek rám hullottak, ő pedig csak engem nézett. Óvatosan a pokrócra fektetett, majd két kezét a fejem mellé támasztva a fölém tornyosult. Ajkaival közelebb hajolt, mindketten zihálva kapkodtuk a levegőt. Olyan volt, mintha visszafogná magát.

Szünet

Nagyon sajnáljuk, de a blog egy ideig szünetel. Legközelebb a tavaszi szünetben várható új rész. Suli mellett nem nagyon jut időnk a blogra, de megpróbálunk sietni. Ha kérdésetek van nyugodtan feltehetitek kommentben ( nem harapunk ). :)

Addig is itt egy kis ízelítő a folytatásból:

- Mit terveztél? - tettem fel újra a felesleges kérdést.
- Szereted a pezsgőt? - kérdezte, miközben idiótán mosolygott.
- Persze - forgattam meg a szemeimet. Jellemző, le akar itatni.
- Akkor jó! - igazította meg a fürtjeit, majd beletette az üveget egy kosárba. - Hoznád ezt? - nyomott egy pokrócot a kezembe.




Hogy ne unatkozzatok, itt a 5 Seconds Of Summer legújabb klipje:
She looks so perfect :)

17. fejezet

Hali mindenki!!! Először is szeretnék megköszönni, hogy egyre többen iratkoztok fel! :)
Meghoztuk a folytatást, reméljük tetszik majd, és megleptek pár komival!



Miközben anya a földről szedte fel az üvegszilánkokat, én hozzákezdtem a spagettiszószhoz, és feltettem a vizet a tésztához forrni. Miután anya feltakarított, úgy döntött, hogy megterít az étkezőben, eközben már a tészta is főtt. Anya Katie-vel tért vissza a konyhába. Katie hozta magával a papírját és a ceruzáit és rajzolni kezdett, anya pedig nekifogott mosogatni.
- Arra gondoltam, elmehetnénk este valahová hármasban. Mondjuk moziba? Mit szóltok hozzá?
- Jóóóóó! Nézzük meg a Jégvarázst! - örült Katie.
- Ez igazán jó lenne, de este más programom van - mondtam.
- Igen? Mégis mi? - húzta fel anyu a szemöldökét.
- Találkozom valakivel.
- Randid lesz? - mosolyodott el.
- Igen, Harry-vel - kotyogta ki Katie.
Egy rosszalló pillantást vetettem felé.
- Harry-vel? Az a göndör hajú?
- Igen, ő az - sütöttem le a tekintetem.
- Aranyos fiú.
Meglepődtem kijelentésén, az gondoltam, nem fog örülni neki, hogy Harry az, akivel találkozom. Hiszen minden találkozásuk rosszul sült el, de úgy gondolom, hogy talán Dave-s ügy puhította meg a szívét.
- Akkor úgy látszik, hogy ketten megyünk - mondta Katie-nek.

*  *  *

5 perc múlva 8 lesz. Liam és Sophia igyekeztek ki a kocsihoz, ahol a többiek már várták, hogy elindulhassanak a csoportos randira. Anya pedig Katie-t próbálta felöltöztetni, hiszen már eléggé késésben voltak. A srácok elindultak és nem sokkal később anyáék is követték őket.

Még egy utolsót igazítottam a szolid sminkemen, majd csengettek. Felkaptam egy egyszerű fekete táskát, ami pont illett a farmersorthoz és topphoz, ami magamra vettem. Ajtót nyitottam.

Harry egy szál vörös rózsát nyújtott felém.

- Szia, gyönyörűm! - mosolygott, tisztán látszódtak a gödröcskék az arcán.

- Szia! - mosolyogtam vissza rá, átvettem tőle a rózsát - Köszönöm, nagyon szép, vízbe teszem, aztán indulhatunk.

A virágot a nappaliba tettem.

Beültünk Harry kocsijába és elindultunk.

- Hová megyünk? - tettem fel a kérdést, pedig tudtam, hogy úgysem fog rá válaszolni.

- Ne kíváncsiskodj, majd meglátod!
- Ezzel a titkolózással meg akarsz ijeszteni? Mindenkivel ezt csinálod?
- Nem, ez csak neked szól. Miért, most félsz? - kérdezte, miközben egy földútra hajtott.
- Nem félek tőled, már mondtam!
- Akkor miért mondtad, hogy megijesztelek?
- Néha furcsán viselkedsz.
- Hát ez velem jár, bocs!
- Jó, majd megpróbálok hozzászokni!
- Helyes - mosolygott pimaszul.
Helyes? Egyáltalán nem akarok beleszólni az életébe, semmi közöm hozzá, de nem fogom hagyni, hogy hülyeségeket csináljon. Megpróbálom kideríteni, mi is ez.
Ugyanolyan érzésem volt, mint legutóbb, amikor nem akarta elárulni, hová megyünk. Sötét volt, sehol, nem volt világítás, és csak fákat és árnyakat láttam.
- És...eddig hogy tetszik a város? - váltott témát.
- Ez alatt a pár nap alatt nem igazán volt időm körülnézni.
- Ez hamar változni fog, majd megmutatok pár helyet.
- Jó, az jó lenne, köszi, de valahogy jobban izgat, hogy most hol vagyunk.
- Midig ilyen kíváncsi vagy? Ez az egyik kedvenc helyem, apukám még gyerekkoromban vette ezt a házat. Régen minden nyarat itt töltöttünk
- Rossz lehet, hogy a szüleid ilyen távol vannak - mondtam, együtt tudok vele érezni, hisz én is gyakran érzem apa hiányát.
Kedves tőle, hogy ezt a helyet megmutatja nekem, így legalább többet megtudhatok róla és a családjáról.
- Ez régóta így van, miután Hannah betöltötte a 16-ot, már simán egyedül hagytak minket otthon, hosszabb időre is. Már megszoktam.
- És a nővéred hol van most?
- Ő két évvel ezelőtt férjhez ment, Jake-hez. Jake végül is jó fej, csak nem értem, miért kellett Hannah-val az ország másik felébe költöznie. Már régóta nem láttam őket - beszélt Harry, szomorúságát próbálta leplezni.
- Katie néha az őrületbe kerget, de nekem is hiányozna.
- Igen, aranyos kiscsaj. Nemsokára lesz Hannah szülinapja, majd meglátogatom.
Harry rám figyelt és nem vette észre, hogy egy kicsivel előttünk egy őzgida áll.
- Vigyázz! - kiáltottam, mire Harry elrántotta a kormányt, pedig fogalma se volt, hogy mi történik.
Harry hirtelen taposott rá a fékre.
- Egy őz, majdnem elütötted - mondtam, majd a kisállatra mutattam, aki az anyukájához szaladt, majd eltűntek a sötétségben.
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, majd egyszerűen nevetni kezdtünk.
- A szívbajt hoztad rám!
- Legközelebb figyeld az utat, ha nem akarsz részt venni Bambi temetésén - nevettünk tovább.

Innen már csak egy kicsi volt hátra az útból, nem sokkal később Harry egy kis ház mellett parkolt le.

16.fejezet

Hi!!! Itt a következő rész, reméljük tetszeni fog! :)
Légy szíves írjatok komit, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra a történet!
Szeretnénk látni, hogy érdemes-e folytatni.
Köszönjük :) 


- Egy banda megtámadott az utcán - találtam ki valamit gyorsan - Hol van Emily?
- Nagyon haragszik rád. A szobájába rohant. Ne merd őt bajba keverni!
- Nem fogom! - biztosítottam.
...
Kopogtam párszor.
- Ki az? - kérdezte bájos hangján.
- Harry.
- Menj el!
- Nem megyek sehova, amíg nem hallgatsz végig. Ha nem engedsz be, bemegyek.
Lenyomtam a kilincset.
- Ne gyere be!!! - kiabálta, de nem nagyon érdekelt, mert meg akartam magyarázni a dolgot, így egyszerűen benyitottam.
Emily egy szál fehérneműben állt előttem, amikor meglátott, gyorsan maga elé kapta vörös ruháját, amitől az előbb megszabadult. Gondolom ezt viselte volna a randinkon.
"Cseppet" zavarba hoztam.
- Harry, húzz már ki! - kiabálta mérgesen.
- Csak meg akartam magyarázni... - de nem bírtam tovább és elnevettem magam.
- Mi ennyire vicces?
Engem annyira nem zavart a helyzet, sőt bevallom, még tetszett is, hogy zavarba hoztam őt.
- Semmi - kaptam a szemeim elé a kezem.
- Felöltözhetek - kérdezte - Fordulj meg!
Így is tettem
- Nem akartalak felültetni - kezdtem - egy csapat részeg kölyök megtámadott az utcán. A pénzemet akarták. Hallottam, ahogy a szekrényben a ruhái után kutat.
 - Túl sokan voltak, nem tudtam megvédeni magam - egy kis ideig vártam - Kész vagy?
- Mindjárt! Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?... Most már megfordulhatsz.
Közeledtem felé és, így tisztán láthatta az arcomon lévő sérülést. Közelebb lépett ő is, óvatosan megérintette a szemem körüli lila foltot. Érintésére halkan felszisszentem.
- Ülj le, hozok valami hideget! - utasított.
Otthagyott a szobájában.
Nem akartam neki hazudni, de muszáj volt. Nem derülhet ki, hogy a kisbolt mellet mivel foglalkozom.
Kis idő múlva Emily visszajött és leült mellém az ágyra. Egy konyharuhába csomagolt jeges valamit tartott a szememhez.
- Fáj még valamid? Csak, mert a szemed szörnyen néz ki.
- Nem, nem fáj semmim - persze ebben is hazudtam, mert eléggé fájt a jobb karom, de nem volt kibírhatatlan - Haragszol még rám, értsd meg, hogy nem akartalak becsapni!
- Nem haragszom, nem kell szabadkoznod, hiszen nem te tehetsz róla, hogy ez történt.
- Akkor lenne kedved holnap bepótolni a randinkat?
Bizonytalanul elmosolyodott:
- Igen...persze - válaszolt - Gyakran történik errefelé ilyesmi?
- Nem, nem mondanám, ez a környék elég biztonságos. Emiatt nem kell aggódnod.
- Nagyon fáj még? - kérdezte, miközben lassan leszedte a szememről a jeget.
- Már sokkal jobb - túrtam bele a kócos hajamba.
Képzelem, milyen bizalomgerjesztően nézhettem ki.
- Én most megyek - álltam fel - Holnap 8-kor itt leszek.
- Én biztosan itt leszek, remélem te is!
- Ebben biztos lehetsz, és köszönöm - mondtam, majd lehajoltam hozzá és egy lassú puszit nyomtam a puha arcára, amin újra elmosolyodott.

* * *

( Emily szemszöge ) 

Másnap anya erőt vett magán és hazajött a kórházból, hogy megnézze jól vagyunk-e.  Úgy döntött ma este itthon marad és Katie-vel tölti az időt, aki már nagyon hiányolta.

Jó, hogy itt van, legalább egy kicsit eltereli a figyelmét és lesz, aki vigyázzon Katie-re, mert a fiúk úgy is csoportos randira mennek, Niall-t is elhívták, Sophia bemutatja neki az egyik barátnőjét.

Katie egyből megölelte anyát, majd elkezdte mutogatni neki az új rajzait. Anyán is látszott, hogy örül, hogy újra itthon lehet.

Elmondta, hogy Dave állapota nagyon lassan, de javul. Liam a hír hallatán kissé megkönnyebbült.

Nem sokkal később hozzáfogtunk az ebédhez, anya nem volt a helyzet magaslatán, összetört egy pár poharat és a spagetti tészta is a földön landolt, így úgy döntöttem, átveszem az irányítást.

15. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy eltűntünk, de a szünetben sem hagytak minket nagyon pihenni. De most már itt a 15. rész. :) Reméljük elnyeri a tetszéseteket!

( Harry szemszöge )

Kétségbeesve néztem körül valami fegyver után kutatva. Nagy nehezen kirángattam a mellettem heverő élettelen testből a vértől vöröslő késemet.

- Ne is próbálkozz! - hallatszott vérfagyasztó nevetése.

Lövés visszhangzott a lakásban. A lábam elé lőtt. Vagy nagyon béna, vagy csak élvezi az idióta játékait.

Egy utolsó lehetőségem maradt, ha eltalálom a késsel. Nagy lendülettel felé dobtam. Fájdalmasan jajdult fel, a combját találtam el. Gyilkos pillantást vetett rám. Ennyi...végem. Nem halhatok most meg, nem így!

Lassan becsuktam a szemem, hallottam, ahogy újra kibiztosítja a pisztolyt. Vártam, hogy a fájdalom belém hasítson, vártam a halálra.

Hangos zajt hallottam, valaki van itt rajtunk kívül. 

- Te meg mit csi...? - hallottam egy ismerős hangot, majd egy erős ütést és egy koppanást.

Kipattantak a szemeim. Tom volt az egy baseball ütő kíséretében.

- Megőrültél?! Mondtam, hogy ne gyere ide egyedül - kiabált mély hangon.

- De hát, majdnem megölte Dave-et!- érveltem.

- És mit akartál csinálni, kinyírod? Ha meghal, nem tud fizetni. Sőt, te is meghalhattál volna, ha nem jövök már rég halott lennél.

- Kössz!

- Ne köszönd, ha megdöglesz, nem lenne, aki behajtsa a tartozásokat.

Lassan feltápászkodtam a holttestek közül.

- Ugye a haverjaid nem sejtenek semmit? 

- Ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne derüljön ki semmi - biztosítottam.

- Te is hallod?... Szirénáznak.

- Valaki kihívta a rendőrséget.

Hallottam, ahogy közelednek az autók és erősen lefékeznek a ház előtt.

- Húzzunk innen ! - kiabálta.

- És mi lesz ezekkel? - mutattam a vértócsákban fekvőkre.

- Erre nincs időnk, menjünk! - sürgetett.

Mindent otthagyva menekültünk, Tom vezetett a hátsó kijárat felé. Az ajtóban csak annyit mondott:

-  Váljunk szét!

Kissé rémülten futottam tovább, nem ez volt az első alkalom, hogy menekülnöm kellett. Néhány perc múlva Tom teljesen eltűnt a látókörömből. Neki biztosan sikerül meglépnie, már régóta körözik, de eddig még mindig megúszta.

Ne sokkal később már éreztem, ahogy fáradok. Keresnem kell egy helyet, ahol pihenhetek egy kicsit. Egy sötét sikátor falai közt húztam meg maga. Izzadt homlokomról törölgettem a verejtéket. Előkotortam a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Tudtam, hogy el fogok késni, de nem gondoltam, hogy ennyire. A kijelző 21 óra 4 percet mutatott.

- Csessze meg!

Ezek után biztos, hogy szóba se áll velem.

* * *

Megigazította az itt-ott szakadt és gyűrött ruhámat, majd áttértem kócos fürtjeimre. Habozva megnyomtam a csengőt. Emily nyitott ajtót, de amint meglátott, be is csapta.

- Emily, várj! - kiabáltam.

- Húzz innen! - kiabálta vissza.

Újra nyomkodni kezdtem a csengőt, egészen addig, amíg Liam ajtót nem nyitott. 

- Mi történt veled? És hogy nézel ki? - nézett végig rajtam.

- Beszélnem kell Emily-vel, engedj be! - sürgettem.

- Hol voltál? - kérdezte ingerülten.

14. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a 14. rész, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! :)


- Menjünk ki a parkba játszani! Olyan szépen süt a napocska - mondta mosolyogva Katie.
- Rendben - sóhajtottam. Legalább kiszellőztethetem a fejem - Jöttök ti is? - néztem rá a szerelmespárra. Őszintén reméltem, hogy ők is velünk tartanak. Semmi kedvem nem volt Katie-vel fogócskázni. Talán a játszótéren találunk neki, vele egykorú barátokat.
- Persze, hogy elmegyünk. Igaz Liam? - Sophie  nagy lelkesedéssel beszélt hozzá.
Sophia kifinomult lány volt, furcsának éreztem, hogy kitört belőle ez a szeleburdi kislány.
Liam fáradtan felállt, látszott, hogy nincs kedve ehhez, de úgy tűnt bármit megtenne, hogy barátnőjét mosolyogni lássa. Karjait a lány dereka köré fonta és egy puszit nyomott a homlokára.
- Induljunk!

* * *

Katie valahogyan rávette Liamet, hogy együtt játsszon vele és a többi gyerekkel. Sophia-val leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk. Liam-ről, a bandáról, a zenéjükről és rengeteg csajos dologról. Igazán kedves lány, látszott, hogy próbálta elterelni Liam figyelmét Dave-ről és Liam ezt értékelte is.

* * *

A ruháim között válogattam. Nincs túl sok alkalmi ruhám, de így is nehezemre esett választani. Kiválasztottam egy nem túl rövid, vörös ruhát. Egy kis táskába dobáltam bele a fontosabb dolgokat. Valahogy nem töltöttem annyi időt a készülődéssel, mint általában. Feldobtam egy egyszerű sminket, hosszú hajamat oldalra fontam. Felvettem egy fekete magassarkút és lementem a lépcsőn.

Liamék még elvitték Katie-t fagyizni, így egyedül maradtam. Rémisztő volt egyedül ebben a hatalmas házban.

A konyhapulthoz ültem és vártam, hogy Harry megérkezzen. A telefonomat böngésztem, örültem amikor elolvastam a barátaim üzeneteit. Mostanában nem nagyon néztem rá a telefonomra, aggódtak, hogy nem válaszoltam. Megírtam, hogy jól vagyok, hogy hiányoznak és, hogy később majd beszélünk.

Már negyed 9 és Harry még sehol. Többször kinézte az ablakon. Az nem lehet, hogy átvert!

( Harry szemszöge )

Nem nyitott ajtót senki. Megpróbáltam betörni. Többszöri próbálkozás után végre sikerült.

Ezt nem fogja megúszni, ha kell a két kezemmel nyírom ki. Paul sosincs egyedül, mindig vele vannak a talpnyalói. Szorosan szorítottam a zsebemben a kést. Paul könyörtelen, bárkit megöl, aki az útjába kerül. A csatlósaival együtt az utamba állt.

- Ejnye Styles, megmondtam, hogyha még egyszer ide tolod a pofád, ki leszel nyírva! - egy ördögi mosoly húzódott a képére.

- Az egyetlen, aki meg fog dögleni, te leszel! - szinte köptem a szavakat - Miért Dave-vel csináltad ezt? Engem akarsz, nem igaz?

- Ez csak egy figyelmeztetés volt, ha vele meg tudtam tenni, veled is végezhetek. Meg fogsz halni!

- Ha megölsz, azzal nem intézed el a tartozásodat. Tom emberei el fognak jönni érted!

- Így gondolod? Próbáljuk ki!

Paul intett az egyik emberének, aki öklét az arcom felé lendítette. Látszott, hogy amatőr volt a srác, mert megelőztem és egy hatalmas ütéssel a földre terítettem. Ezúttal két alak próbált megközelíteni. Egy erős ütést mértem az egyik pasi gyomrába. A másik fejét könyörtelenül a falba vertem. Elégedetten néztem, ahogy fájdalmában összegörnyed. Egy pillanatig rá figyeltem, így váratlanul ért amikor a következő ember keze ököllel az arcomba ütött. Hirtelen a földre estem. Előrántottam a késem és a támadóm

hasába szúrtam.

Paul egyedül maradt, élvezettel nézte a fájdalmat az arcomon. Vészjóslóan rám mosolygott, majd hátulról előkapta a fegyverét, rám szegezte és kibiztosította.

- Most meghalsz, Styles!

13.fejezet

Sziasztok! Meghoztuk az új részt, ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után! :) 
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Kellemes olvasást!!!


- Nincs túl jól...de mielőtt eljöttem magához tért. Tudtunk egy kicsit beszélgetni...még ilyenkor sem veszik el a humorérzéke - látszott egy pillanatnyi mosoly az arcán.
- Ez nagyon jó hír - szóltam kedvesen, majd mind a nappaliba mentünk.
- Anne azt mondta, hogy maradjak itthon, szólni fog, hogyha van valami.
Liam látszólag nagyon szörnyen érezte magát, Sophia nyugtatni próbálta őt.
- Biztos nem lesz semmi baj.- simogatta meg a hátát.
- Mi most elhúzunk - Niall együtt érzően megveregette a vállát.
- Emily, kikísérsz minket? - szólt Harry.
- Persze - mondtam és követtem őket.
 A kapunál mind megálltunk.
- 8-ra itt vagyok érted, vegyél fel valami csinosat! - tájékoztatott Harry.
- Megint nem árulod el, hogy hova megyünk?
Pimaszul rám mosolygott:
- Meglepetés.
- Hát jó - túrtam bele a hajamba.
Ha ki kell öltöznöm, akkor valószínű, hogy olyan helyre visz, ahol emberek is vannak. De előtte ki kell derítenem, hogy ki volt az az alak.
Niall zavart arckifejezéssel hallgatta beszélgetésünket.

(Niall szemszöge)

Most randizni hívta Emily-t? A francba! Tudtam, hogy előbb kellett volna lépnem. Tudom, hogyha Harry-nek megtetszik valaki, azt előbb-utóbb úgyis megszerzi, Habár nemigen voltak hosszú, komoly kapcsolatai.

Mindig csak a hülye libák tapadtak rá, így érthető, hogy csak az egy éjszakás kalandok híve. Emily-vel biztos szerencséje lesz, habár elég makacsnak tűnik. Nem lesz könnyű dolga.

Emily olyan elbűvölő és gyönyörű, ugyanakkor titokzatos is. Nem tudom elképzelni Harry mellett.

Emily bájos hangja zavarta meg a gondolatmenetemet:

- Akkor este. Sziasztok! - néztük, ahogy visszasétál az ajtóhoz,megállt, mosolyogva integetett.

...

- Randizni fogtok? - kérdeztem az kocsiban ülve.

- Igen - felelt lazán. 

- És hova viszed őt?

- Vacsorázni megyünk csak ő még nem tudja.

- Szuper- mondtam kedvtelenül - Vigyél neki virágot!

- Ez jó ötlet, soha nem vittem még senkinek virágot... anyukámon kívül. Ő valahogy más, mint a többi lány, akikkel eddig találkoztam.

- Tudom - csúszott ki a számon.

- Ezt meg hogy érted? - arcán zavarodottság látszott.

- Sehogy, csak egyetértettem - próbáltam elkerülni egy kínos beszélgetést. Nem jöhet rá, hogy nekem is tetszik Emily. Ki kell őt vernem a fejemből! - Szóval, ezúttal komolyak a szándékaid?

- Nem tudom, majd meglátjuk - úgy válaszolt, mintha nem is érdekelné, teljesen máshol járt az esze.

Jó lenne, ha nem keveredne megint valami bajba.

- Holnap próbálunk? Van egy új dal ötletem - tereltem a témát.

- Nem tudom, ez Liam-en múlik.

- Rendben, hagyjunk neki egy kis időt.

* * * 

(Emily szemszöge)

Katie lelkesen mesél Sophiá-nak:

- Megmutassam a babáimat? A kedvencem Melanie. Szép szőke haja van, mindig megfésülöm. Most nagyon összevesztek Molly-val.

Soph kétségbeesetten nézett ránk, miközben Katie a szobája felé rángatta.

Liam-mel kettesben maradtunk, most már rákérdezhetek Harry zűrös dolgaira, bár nem biztos, hogy ő tud valamit.

Katie butaságai néha nagyon jól jönnek.
A távirányítóért nyúltam és kikapcsoltam a tv-t, majd egyszerűen neki szegeztem a kérdést:
- Figyelj, nem vetted észre, hogy Harry furcsán viselkedik?
- Ezt most miért kérdezed?
- Tegnap esten amikor Harry-nél voltam...
- Várj! Te Harry-nél voltál? Nem szokott sűrűn lányokat hazavinni, inkább máshol intézik a dolgot - vágott közbe.
Liam-nek leesett, hogy túl sokat mondott. Nem baj, legalább tudom, hogy mire számítsak.
Várjunk csak, ő azt hiszi, hogy mi...
- Ti nem is...? - nézett rám zavartan.
- Nem! - vágtam rá döbbenten.
Nem hiszem el, hogy ezt feltételezi rólam! Szúrós tekintetemből Liam rájött, hogy ez a feltételezés kicsit rosszul esett.
- Ne haragudj! - kért bocsánatot.
- Hagyjuk! Szóval tegnap, amikor Harry-nél jártam először kapott egy furcsa telefonhívást, aztán kilökött az ajtón és a kocsiból láttuk, hogy egy srác szinte betöri Harry házának ajtaját. Nagyon dühösnek tűnt. De amikor rákérdeztem, nem akarta elárulni, hogy ki ő - hadartam.
- Vannak ilyen zűrös ügyei, de nekem sem mond semmit. Csak meg kell szoknod. Ez egy teljesen más énje.
Ebben az évben már kétszer hoztuk ki az őrizetből, de nem adott magyarázatot. Párszor monoklival jött haza és néha eltűnik pár napra. Mikor a fiúkkal utána akartunk járni a dolognak, majdnem nekiment Zayn-nek.
Teljesen nyugodtan mondta ezeket a dolgokat Liam. Neki ez már hétköznapivá vált, de nekem ez ne ennyire egyszerű, hisz én egy nyugodt kisvárosban nőttem fel, ahol ritkán történtek ilyen krimitörténethez hasonló dolgok. Hogy kerülhetett ilyen veszélyes helyzetbe? És egyáltalán mi ez az egész? Ezek után egyáltalán nem érzem magam biztonságban Harry közelében.
- És szerinted... ártana nekem? - most már komolyan nem tudom mit gondoljak.
- Hidd el, soha nem sodorna szándékosan bajba. De miért fontos most ez?
- Harry elhívott valahova ma este, de még azt sem mondta el, hogy hova.
- Biztos csak meg akar lepni, ne félj! De ha bármi hülyeséget csinálna, csak szólj nekem!
- Rendben, köszi - mosolyogtam.
Egyáltalán nem nyugtatott meg Liam látszati kedvessége.
Katie nevetése egyre közelebbről hallatszott. Nagy meglepetésemre Soph is vele nevetett. Úgy látszott élvezte Katie társaságát.